Rég voltál ennyire egyedül
Idegen árnyak és tájak suhannak el
Az ablakod előtt
Nem érted, a lét miért menekül
Hidegen simogat a vágy
Talán már sosem látod őt
De valahol itt van, nem veszett még el
Az a hang, ami csak neked énekel
Hogy volt idő, és lesz is még talán
Ami végleg itt marad, talán már rég elveszett
És az örök álmokat egyedül kergeted
Repülj hát, fentről nézd a világot
Nézd meg a sok kis pontot
Hogy teszi odalent rendbe a dolgot
Repülj hát, érezd, hogy hiányzol
És ez az érzés soha nem múlik majd el
Ez a titok, és csak neked mondom el
Egyedül vagy, de végül csak vele zuhansz már
Ami végleg itt marad, talán már rég elveszett
És az örök álmokat egyedül kergeted
És végül csak vele vár
Az örök felfelé zuhanás
Nem tudod meddig és merre tovább
Hogy mit hoz a holnap és mit kér
De jól tudod, hogy mindig vele zuhansz már
Feljebb, a világok végén
Tudod, hogy mindig vele zuhansz már
De mit hoz a holnap, és mit kér
A churning indie-rock meditation on relationships and personal struggle from the New Jersey band, propelled by powerhouse vocals. Bandcamp New & Notable Apr 8, 2020
A banger from Miami's Palamino Blond leads off a split 12-inch that should be blasted as loudly as possible, preferably from a Camaro. Bandcamp New & Notable Feb 7, 2020